Lukács István

LUKÁCS ISTVÁN – szobrászművész-restaurátor

1963-ban született Budapesten. Rákosligeten, és Rákoscsabán nevelkedett és ismerkedett a képzőművészettel, majd a Gyulai Nyári Művésztelepen folytatta „tanulmányait”. A rákoskeresztúri Fürst Sándor (ma Balassi Bálint) Gimnáziumban érettségizett. A Képzőművészeti Főiskolán 1989-ben diplomázott, ahol Kő Pál volt a mestere.

Csoportos kiállítások: (a teljesség igénye nélkül)

1989-ben Szolnok megyében vándorkiállítás;

1989-ben Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, és Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás, ahol közönségdíjat nyert;

1990-ben Svédország;

1999.ben Budapesten a Pataky István Művelődési Központban a XVII. Kerületi művészek kiállítása;

2000-ben Mezőgazdaság a Képzőművészetben című kiállítás.

A Gyulai Művésztelep alkotócsoport kiállításai

Jelentősebb köztéri munkái:

Kispesten a Vécsey Károly Iskola falán a névadó domborműve;

Gyöngyösön a II. világháború áldozatainak tiszteletére állított emléktábla a Szent Bertalan templom falán;

ugyanitt a Fő tér szökőkútjainak kőszobrai, (farkas, hold, szőlőtőke);

Kismaroson a Ciszterci Monostor területén, kőkereszt kompozíció, és napóra;

Nagymaroson látható: a Millenniumra készült Szent István és Boldog Gizellát ábrázoló életnagyságú bronzszobor;

valamint az árvízi összefogás emlékére készült alkotás.

Több épületszobrászati munkában is részt vett, ezek közül néhány:

Fót, Római Katolikus templom épületkerámia rekonstrukciója;

Bajai Városháza homlokzati szobrainak restaurálása;

a Velencei Biennále Magyar Pavilonjának homlokzati rekonstrukciója.

Az utóbbi években kályharekonstrukcióval is foglalkozik: a visegrádi királyi palotában látható három Mátyás korabeli cserépkályha.