Lukács István
LUKÁCS ISTVÁN – szobrászművész-restaurátor
1963-ban született Budapesten. Rákosligeten, és Rákoscsabán nevelkedett és ismerkedett a képzőművészettel, majd a Gyulai Nyári Művésztelepen folytatta „tanulmányait”. A rákoskeresztúri Fürst Sándor (ma Balassi Bálint) Gimnáziumban érettségizett. A Képzőművészeti Főiskolán 1989-ben diplomázott, ahol Kő Pál volt a mestere.
Csoportos kiállítások: (a teljesség igénye nélkül)
1989-ben Szolnok megyében vándorkiállítás;
1989-ben Salgótarjáni Tavaszi Tárlat, és Salgótarjáni Szabadtéri Szoborkiállítás, ahol közönségdíjat nyert;
1990-ben Svédország;
1999.ben Budapesten a Pataky István Művelődési Központban a XVII. Kerületi művészek kiállítása;
2000-ben Mezőgazdaság a Képzőművészetben című kiállítás.
A Gyulai Művésztelep alkotócsoport kiállításai
Jelentősebb köztéri munkái:
Kispesten a Vécsey Károly Iskola falán a névadó domborműve;
Gyöngyösön a II. világháború áldozatainak tiszteletére állított emléktábla a Szent Bertalan templom falán;
ugyanitt a Fő tér szökőkútjainak kőszobrai, (farkas, hold, szőlőtőke);
Kismaroson a Ciszterci Monostor területén, kőkereszt kompozíció, és napóra;
Nagymaroson látható: a Millenniumra készült Szent István és Boldog Gizellát ábrázoló életnagyságú bronzszobor;
valamint az árvízi összefogás emlékére készült alkotás.
Több épületszobrászati munkában is részt vett, ezek közül néhány:
Fót, Római Katolikus templom épületkerámia rekonstrukciója;
Bajai Városháza homlokzati szobrainak restaurálása;
a Velencei Biennále Magyar Pavilonjának homlokzati rekonstrukciója.
Az utóbbi években kályharekonstrukcióval is foglalkozik: a visegrádi királyi palotában látható három Mátyás korabeli cserépkályha.